Pixelek

Már az ötödik óránál tartunk, gyorsan repülnek a hetek.

Ezúttal a pixelek világába vezetett az utunk. Vajon hogyan ábrázolják a képeket a számítógépek?

Ez is volt az első kérdés az órán, amire a gyerekek egyből rávágták, hogy pixelekkel. Azt nem teljesen tudták elmagyarázni, hogy ez mit jelent.

Szerencsére kéznél volt nálunk egy madárról készült kép különböző nagyításai amiből jól látszott, hogy egy kép sok kis négyzetrácsba helyezett kockákból tevődik össze.

Példának egy fekete ‘a’ betűt is kiraktunk a táblára mágnesekből, majd elmondtuk, hogy soronként akár egy bináris számmal is reprezentálhatnánk.

Beszéltünk arról is, hogy a színeket hogyan lehetne lehetne számokkal leírni (RGB). Kicsit a képek felbontásáról is beszéltünk. Meg, hogy hány színt tud megjeleníteni számítógép.

 

Tömörítés

A következőkben arról beszéltünk, hogy hogyan tudunk nagyobb képeket átküldeni az interneten. Ehhez a képeket tömöríteni érdemes.

Egy egyszerű tömörítési technikát mutattunk be, ahol az egymás után következő fehér és fekete pixelek számával kódoljuk a képet. Ez az alapja a következő játéknak ahol a gyerekek egy fekete fehér képet küldenek két fax gép segítségével

Fax

A fax gép játék úgy történik, hogy egyik gyerek egy 10×10-es fekete fehér pixelekből álló képet a fent említett tömörítéssel számokká alakít, majd minden gyerek egy számot a másik fax géphez szállít, A fogadó oldalon egy másik fax-gyerek a számok alapján kirajzolja a képet egy kockás táblára.

Na, ezt a játékot élvezték a gyerekek. Persze az elején valahogy sokszor elrontották a számok továbbítását. Azt hiszem a sorrend volt rossz, útközben elromlott a sorrend, meg olyan is történt, hogy 5 méteren sikerült elfelejteni a számot. A végére csak összejött a kép, ami egy smiley volt, de egy kicsit Bruce Willis-es lett a mosolya.

Ez kapóra jött, mert  a következő anyag épp a hibajavító algoritmus volt, amit épp az ilyen helyzetekben lehet használni.

Hibajavítás

Az óra utolsó felében a paritás bitek demonstrálásával foglalkoztunk. Szeretjük ezt a az anyagot, mert kicsit olyan, mint ha bűvészek lennénk.

Azzal kezdtük az egyik tanár egy gyerekkel kimegy a folyosóra. Addig a gyerekek a táblára fekete és fehér négyzet alakú mágneseket 5×5 négyzetrácsba raktak véletlenszerűen (a mágnesek egyik fele fehér a másik fekete). Nehezítésként az egyik tanár is feltesz még egy sort és oszlopot. A folyosón várakozó tanár és diák egy pillanatra visszajönnek és megjegyzik a táblán kirakott négyzetrácsban található mágnesek elhelyezkedését.

Ezután egy gyerek átfordít egy mágnest, majd a kinti tanár és gyerek kitalálja, hogy melyik mágnest fordították meg. Persze anélkül, hogy látták volna.

Ekkor indul a találgatás. Sok ötlet felmerült: hogy túl hangosan beszéltünk és meghallották, hogy valami speciális alakzatban raktuk fel a mágneseket, hogy már előtte összebeszéltünk.

A gyerekek tudják, hogy ez csak trükk, de amikor elmondjuk, hogy a megoldást (lásd a Tananyag), akkor mindig kicsit csalódottak. Valahogy szeretnék, ha igazi varázslat lenne.

Miután megvan a megoldás elmondjuk persze, hogy mire jó ez az egész, hogy adatok tárolásánál, vagy interneten való küldés esetén ellenőrző biteket is küldenek, hogy az adatok integritását ellenőrizzék.