Második órán ismét a Karel a Robot jellegű feladatokkal folytattuk az oktatást.

Fűnyíró robot

 

A feladat az volt, hogy a gyerekekkel fűnyíró robotot programozzunk. Ehhez persze ismét papírlapokat helyeztünk a földre. A robot ebben az 5×5-ös világban mozgott. A füvet úgy ábrázoltuk, hogy a gyerekek a papírlapok egyik oldalára zölddel füvet rajzoltak.

A robotot ezúttal a gyerekek játszották el. Mindig sok a jelentkező, igyekeztünk odafigyelni, hogy mindenki sorba kerüljön. Ahol a robot elhaladt a papírlapot megfordítottuk így mindig lehetett látni, hogy hol vágta már le a robot a füvet.

Először csak az volt a feladat, hogy bejárjuk a “kertet” úgy, hogy előre tudjuk, hogy mekkora a kert. Ehhez már bevezettük az ismétléses utasítást, hogy rövidebb programot kelljen a táblára írni. Az így elkészített “vak” robot persze egy kisebb vagy nagyobb kertben nem boldogult volna, ezért a gyerekekkel közösen kitaláltuk, hogy valamilyen érzékelőre van szüksége.

Ezen a ponton elbeszélgettünk velük arról, hogy úgy általában milyen érzékelője van a robotoknak és gyorsan kiderült, hogy egy kerítés érzékelő jól jönne, ami tulajdonképpen egy távolságérzékelő (ezek működési elvénél a denevérekről is beszéltünk). Az érzékelő persze nem elég hiszen szükség van Feltételes utasításra, hogy érzékelő állapotai függvényében különböző utasítást kell végrehajtani.

Fokozatosan előre haladva sikerült egy olyan robotot készíteni ami először csak a kerítés mentén körbe megy.

A következő javított változatban nem kerítés érzékelőt, hanem fűérzékelőt használtunk és így már spirálban a teljes kertet bejáró szerkezetet készítettünk.

Észrevételek

• Ez az óra a közös gondolkodásról és ötletelésről szól. Próbáljuk a gyereknek átadni, hogy a mérnöki munka nem abból áll, hogy mindjárt megtaláljuk a legjobb megoldást, hanem folyamatosan javítgatunk, fejlesztünk egy szerkezetet.
• Az óra végére talán megértették, hogy milyen nehézségekkel jár a programozó munka, de jó lenne egy kicsit több önálló feladatot betenni ebbe az órába, mert azért a megoldások nagy részében sokat segítünk nekik, hiszen nincs tapasztalatuk. Az önálló feladatok azon is segítenek, hogy gyerekek figyelme ne kószáljon el az óra közben.
• Ez az óra nem annyira vicces, mint az első, de azért van lehetőség arra, hogy viduljunk. Például amikor egy új érzékelővel bővül a robotunk, akkor mindig eljátsszuk, hogy átszereljük a robot gyerek fejét. Ezen kívül a robot buta viselkedéseink mindig lehet nevetni (neki megy a kerítésnek, stb..)