Nehéz kezdet

Ebben a félévben is elindult a Számítástudomány Játékosan szakkör a Biatorbágyi Általános Iskolában.  Ezúttal is a negyedikesek között hirdettük meg. Sajnos kicsit nehezen tudtuk összeszedni a gyerekeket (szerencsére a tanítónénik segítettek, köszönjük). Eleve sok más szakkörre járnak, ezért sokaknak nem volt jó az időpont másrészről még talán mindig furcsállják a gyerekek, meg a szülők is, hogy nem használunk számítógépet. A negyedikesek közül biztos vannak már akik használnak számítógépet vagy járnak fizetős programozás szakkörre ebben a korban, ehhez képest esetleg elavultnak tűnik ez a módszer.

A másik oldalon persze az van, hogy a suliban nincs negyedikeseknek informatika óra és a szakkörünk ingyenes. Szóval ha valaki szeretné, hogy a gyereke megismerkedjen ezzel a világgal annak ez egy jó lehetőség. A szakkör ráadásul elég jó bevezetése a szintén az iskolában felsősöknek most szeptemberben induló Robotika szakkörnek. Sok gyerek jár oda aki az elmúlt félévben a Számítástudomány játékosan szakkört is látogatta.

Egyébként is a szakkör célja épp az, hogy találkozzanak a gyerekek a számítástudománnyal, hátha kiderül, hogy épp ez az amibe beleszeretnek. Például én úgy kerültem erre a pályára (programozás), valamikor a nyolcvanas évek elején 13 évesen, hogy egy napi lapban ZX Spectrum Basic Programozás tanfolyam indult, amit minden nap olvastam. Csak rá egy évre lett számítógépem, de addigra már rég rabul ejtett az egész szakma (ami akkor ott nálunk nem igazán létezett még akkor).

A csapat most 12 negyedikes és ötödikes gyerekből (fiúk lányok vegyesen a Czuczor Gergely iskolából is) áll és még 2 olyan gyerek is van, akik az előző szakkörön is voltak, de annyira tetszett nekik, hogy még egyszer járnak (a tananyag nem változott)

Vajas-lekváros kenyér készítő robot

Az első óra most annak demonstrálása, hogy egy Robotnak nem is olyan könnyű olyan utasításokat adni, amiket végre tud hajtani. Lásd Tananyag. A gyerekek a tanár Robotnak adnak utasításokat, hogy végül egy vajas-lekváros kenyér készüljön el a Robot segítségével.

Ezúttal a Robot én voltam és a gyerekek sorban adták az utasításokat. Az elején meglepődtek, hogy mennyire nehéz úgy utasítást adni, hogy az tényleg a cél irányába vigyen. Persze az egész nagyon vicces, hiszen volt olyan, hogy a kenyeret a földre dobtam, a kanalat a nyelénél fogva a lekváron edénybe tettem, egy kézzel próbáltam megkenni a kenyeret. A végére azért belejöttek és nagyon koncentráltak minden utasítás előtt. Ezen kívül az utasítások egyre hosszabbak lettek, mivel jól körül kellett írni, hogy mit csináljak, mert előtte amit csak lehetett félre vagy szó szerint értettem.

Arra vigyázni kell, hogy ne kerüljünk ellentmondásba. Az egyik utasítást nem hajtottam végre, de egy nagyon hasonlót később igen. Erre viszont egyből lecsaptak a gyerekek, hogy nem voltam következetes. Igazából a Robotnak is gondolkodnia kell közben, hogy haladjunk is előre a vajas-lekváros kenyér készítésben de azért ne is legyen túl könnyű dolga a gyerekeknek.

Az megint beigazolódott, hogy érdemes két tanárral csinálni ezeket a foglalkozásokat, mert így a Robotnak sose kell kiesnie a szerepéből, hiszen a másik tanár mindig szólhat ha valahol korrigálni kell a játékot.

Ezt a foglalkozást egyébként a beetetésnek szoktuk nevezni, mert az egyik legviccesebb játék, nagyon felvillanyozódnak tőle a gyerekek.

A foglalkozás 20 percig tartott

Robot négyzetrács világban

A következő foglalkozás egy Robot irányítása négyzetrács világban alaputasításokkal.

A 6×6-os négyzetrács világ, ami tulajdonképpen egy kert az osztály közepén épült fehér A4-es lapokból. A Robot ezúttal valamelyik gyerek volt. A feladat pedig, hogy egy start mezőből a cél mezőbe jusson el a Robot. Itt is egymás után adják az utasításokat ki a gyerekek a megadott alaputasítások közül (lépj előre, fordulj jobbra). A cél mező a start mezőtől balra helyezkedik el ezért elég sokat kell fordítani a Robotot. Ráadásul mindig a Robot szempontjából kell kiadni az utasítást, ami egy kis gondolkodást igényel, hiszem fejbe be kell forgatni magamat, hogy tudjam, hogy a Robotnak mit kell csinálnia.

Itt is fontos, hogy két tanár legyen, mert az egyik azt figyeli, hogy a Robot tényleg jól hajtja-e végre az utasításokat a másik pedig tudja írni a táblára őket, hogy elkészüljön a program.

Egyébként persze mindig más a Robot és önkéntesek közül választjuk ki, hogy ki a következő. A gyerekek nagyon szeretnek szerepelni, ezért azt találtuk ki, hogy labda dobással döntjük el, hogy ki szerepeljen.  Arra kell csak vigyázni, hogy aki már szerepelt az nem vehet részt az elkapásban és, hogy azért ne lökjék félre egymást a nagy akarásban.

Elég jól haladtunk egyébként a foglalkozásban. Bevezettük a következőket:

• új utasítás készítése alaputasításból (fordulj balra, lépj hátra, lépj jobbra)
• ismétléses utasítás (ismételd x-szer, ismételd örökké), ezt a második órán szoktuk, de felvetődött, úgy, hogy előre hoztuk
• megnéztük, hogy mi az a program, és, hogy a program végrehajtása függ attól, hogy honnan indulunk

A végén még csárdást táncolni is megtanítottuk a Robotot.

Az óra végén maradt még 5 perc, amikor a gyerekek ránk zúdították a kérdéseiket. Ebben a korban még nagyon kíváncsiak. Néha nem is értem, hogy miért van szükség tananyagra, elég lenne csak a kérdésekre válaszolni. 🙂 Kár, hogy ez a képesség valahol útközben sokunkból elvész mire felnövünk.

Egyéb észrevételek

• Elfelejtettük elmondani a gyerekeknek, hogy ha valaki olyan bátor, hogy azt mondja, hogy “nem értem”, akkor azért kap egy vállveregetést.
• Mind a két foglalkozás elég sok pad és széktologatással jár, de a gyerekek segítenek így ez gyorsan megy
• Szokás szerint a 45-dik perc után a gyerekek figyelme látványosan lankad. 45 percre vannak tréningezve. Persze eleve későn 4-kor kezdődik a szakkör, addigra már fáradtak. Jobb lenne ezt délelőtt csinálni amikor még frissek, dehát akkor még mi is dolgozunk, csak munka után érünk rá.
• Van egy pár gyerek, aki nem jött az első órára, de ez nem gond, mert minden óra előtt gyorsan átismételjük, hogy mi történt az előző alkalommal. Eleve minden óra más. Igazából a gyerekeknek szerintem ez lehet az egyik legérdekesebb dolog, hogy mindig más következik, szóval nem nagyon tudják megunni (persze begyakorolni se 🙂 )

Megosztás: